Kihasználva a szép időt, szombaton beiktattunk egy kis túrát a Kab-hegyi kilátóhoz. A terv az volt, hogy busszal egészen Zsófia pusztáig megyünk és onnan gyalogolunk fel a hegyre. Ez körübelül oda-vissza 10km lett volna. Az utolsó pillanatban az Ildi néni is csatlakozott hozzánk, így busz helyett kocsival indultunk el a célállomáshoz. Kocsival egészen a hegy 3/4-ig mentünk. A maradék kb. 2-3 km-t két lábon tettük meg.
A hegycsúcs közelében kellemes idő volt, a szél is alig fújt. Rajtunk kívül is sokan voltak, főleg biciglisek. Ahogy haladtunk anyu, apu és az Ildinéni lemaradtak és akkor sikerült ezt a képet készíteni rólok. Persze egyből ment a pózolgatás, ki, hogy, hogyan álljon be.
Kab-hegy
Kab-hegyi adótorony
A hegy legtetejéről egész jó rálátás volt az adótoronyra, ami 238m magas. Messziről nem tűnt olyan hatalmasnak, mint élőben.
Kab-hegyi kilátó
A kilátónál egész nagy tömeg volt, így kivártuk a sorunkat. Azt tudtam, hogy a kilátó nem valami hatalmas, de azért többet vártam. Ott készült pár kép mindenkiről. Apu is egész fotogén volt, kivételesen. Anyu és az Ildi néni is egész jól pózoltak szinte egyből sikerült elkészíteni ezt a megfelelő képet róluk. Nálunk már nem volt olyan egyszerű a dolog. Anyunak kellett pár perc mire megbarátkozott “újra” a fényképezőgéppel. Körübelül 1 órát időztünk el, majd visszaballagtunk a kocsihoz.
Molnár Gábor kilátó
Gyerek volt még az idő, így elhatároztuk, hogy meglessük a Molná Gábor kilátót, mivel nem volt messze tőlünk.
Visszafele a Sárcsikút felé vettük az irányt. Úgy 10 perc autókázás után meg is érkeztünk a kilátóhoz. Egy utolsó nagy emelkedő várt még ránk. Apu digtálta az iramot, csak úgy felrohant a dombtetőre. Anyu és az Ildi néni szép komótosan követtek minet,méterenként megálva és fotózgatták a növényeket.
Kapufa étterem
A nap zárásaként, a sok gyaloglás után nem mentünk egyből haza, hanem beugrottunk a Kapufa étterembe.